Ez a Petőfiről fennmaradt egyetlen dagerrotípia, az egyetlen olyan dokumentum a költőről, mely a valóságot teljes egészében tükrözi, hiszen nem festő festette, hanem a fény formálta.
A dagerrotípiát ezüstréteggel bevont rézlemezre készítette, feltehetően Petőfi színész barátja, Egressy Gábor 1844-45körül. Ezt a dagerrotípiát a korszakban még nem lehett sokszorosítani, ez is egyedibbé teszi a műtárgyat.
A fényérzékeny vegyülettel, ezüst-jodiddal bevont fémlemezen, higanygőz segítségével készült dagerrotípia Petőfi alakjának tükörképét mutatja, ugyanis a dagerrotípia készítője nem használt képfordító prizmát.
A felvétel expozíciós ideje az akkori technológiai lehetőségeket figyelembe véve körülbelül 10-60 másodperc lehetett.
Egy visszaemlékezés szerint Petőfi nem szerette magát „képmásoltatni”. Azt hangoztatta, hogy „
Utálom a bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki szemeivel." Az eredeti Petőfi-dagerrotípiát Escher Károly restaurálta, 1955-ben.
Az értékes ősfényképet, az ismeretlen mester által készített Petőfi-dagerrotípiát, a Petőfi Irodalmi Múzeum fotógyűjteményében őrzik.